Település
Önkormányzat
Intézmények
Kultúra
Szabadidő
 

» Aparhant története

    

Összeállította: Molnárné Kolozsi Mária

 

„Aki nem ismeri a múltját,

az nehezebben igazodik el a jelenben

és nem tudja mire alapozni a jövőjét.”

 

Apar nevét Apor kalandozó vezérről nyerte, az ő seregének volt közismert vitéze Botond. Tolna megyében ugyanazon Apor család birtokában két Apar nevű falu volt, az egyik a mai Pálfától északra feküdt kb. másfél kilométernyire. Ez a török idők alatt teljesen elpusztult és lakói elmenekültek. A másik a mai Apar, amely távolabb esett a török erődöktől és váraktól így a török kiűzése után is fennmaradt, újabb telepesekkel szaporodott és fejlődött. A legrégibb történeti okmány, amelyben biztosan a mai Aparunkról szó esik az V. Ince pápának egy 1276-ban kelt bullája. Ugyanez a bulla említi Hantot is („Hunta” néven), mely alátámasztja, hogy nem a török időkben elpusztult Aparról ír.

Hant a tájszótár szerint gyeptéglát, gyeptéglából rakott kunyhót jelent. Hant a XI. században a Szák nemzetség szállásbirtoka volt, temploma már a XIII. században állott. A hódoltság alatt elpusztult, lakói szétszéledtek. A XVIII. század második felében római katolikus templomát újra felépítették, mely ma egy késő barokk műemléknek számít.

A mai Apar a régebben lakott település. A kedvező természeti környezet is magyarázza, hogy már a kőkorszak idején is lakott helyek voltak. Az új kőkortól a középkorig terjedő régészeti szórványleletekkel ifj. Csiszér Antal magángyűjteménye büszkélkedik Hanton. A rómaiak szintén lakták ezt a helyet, sok római kori pénz került elő a község határából. Minden valószínűség szerint a rómaiak után az avarok és a hunok is megjárták a mai Aparhant határát, és honfoglaló őseink is korán birtokba vették.

Apar a Karingens Ágoston rendi kanonok rend prépostsága is volt. Az apari monostor alapítási ideje a XIII. századra tehető, elpusztulása pedig a török időkre.

Apar időközbeni fejlődését mutatja, hogy a XIV. században megkapja a királytól a heti vásárhely kiváltságot. Ezt a kiváltságot meg is tartotta, mert a fehérvári keresztesek, mint Varasd birtokosai még 1466-ban is felpanaszolták, hogy a régi idők óta Varasdon megtartott vásárokat az Aporiak Aparra vitték.

A török időben egy kisebb fajta népességnövekedés következett be a település életében, ez a rácok betelepedésének volt betudható.

A másfél századnál is hosszabb török uralom megtizedelte a falu lakosságát.

1702-ben az „apari uradalmat” gróf Zinzendorf Vencel bécsi pénzügyminiszter kapta meg. Az egész uradalomban öt falu volt, a többi puszta. A birtok központja Apar volt, ezért is kapta az „ apari uradalom” nevet.

 

 

 

A NÉMET BETELEPÍTÉS:

A Rákóczi-szabadságharc után megindult a nemesi kiváltságokkal rendelkezők betelepülése.

1722. április 13-án gróf Mercy Kolozs Florimund francia származású nemes megveszi az aparinak nevezett birtokot Tolna megyében.

A német tartományokból Mercy vezetésével megkezdték a betelepítést. Az igen szegény Rajna partról, amit XIV. Lajos rablóhadjáratai kisemmiztek, tömegesen indultak útnak az ott lakók.

1726-nál korábbra nem tehető a németek ideérkezése, mivel az anyakönyvekben csak 1727 óta szerepelnek. Nunkovics Antal plébános feljegyzései alapján arra következtethetünk, hogy Mercy gróf felcserélte Apar és Hant nevét. A névcsere 1742-ben történhetett, amikor tömegesebb volt a német betelepítés, és a földesúr a németeket nem a régi Aparon (mai Hanton), hanem attól kb. negyedórányi távolságra, a mai Aparon helyezte el. A névcserének teljesen érthető oka és célja az lehetett, hogy Mercy Antal (gróf Mercy Kolozs Florimund leszármazottja), egynyelvű, egyvallású és fejlődőképes falukat akart létesíteni, erre a célra pedig a mai Hantot (régi Apar) egyrészt fekvésénél, másrészt magyar lakosságánál fogva alkalmatlannak tartotta. A nagyobb számú német telepeseket a célnak jobban megfelelő mai Apar területén helyezte el. Mivel így a plébánia híveinek nagyobb száma az új faluban lakott, a plébániát is ide helyeztette át. Apar lélekszáma az új telepesek bevándorlása által főleg az 1743-46 és 1754-58 illetve 1762. években növekedett számottevően, míg Hant lakosságának lélekszám változásánál az 1744. és 1756. év volt jelentős. Az 1760-as években mondhatjuk, hogy befejeződött a német betelepítés.

A svábság szorgalma lehetővé tette az új eszközök alkalmazását. Erdőirtással, mocsár lecsapolással, új földek, szántók váltak művelhetővé. Ekkor terjedt el a dohány, a szőlő, valamint a nagymennyiségű burgonya termesztés is.

Gróf Mercy Antal 1767-ben halt meg. 1772-ig még egyik leszármazottja élt itt, de 1774-ben az apari uradalmat gróf Apponyi Györgynek adta el.

Gróf Mercy Antal halálával, valamint a birtok eladásával lezárult a település történetének egy szakasza. A németség tehát elfoglalta helyét és berendezkedett.

 

A SZÉKELY BETELEPÍTÉS:

1940-ben a magyar közvélemény figyelme Bukovina felé fordult. Teleki Pál kijelentette, hogy a kormány haza fogja hozni a bukovinai magyarokat. Köztudottan akkor már Bukovina a Trianoni szerződés következtében román fennhatóság alatt volt. 1941-ben a családok lemondtak román állampolgárságukról és elindultak Magyarország felé. Teleki Pál tragikus halála viszont befolyásolta a történéseket. 1941-ben Magyarország Németország oldalán megtámadta Jugoszláviát és ez év húsvétján a Délvidéket, tehát Bácskát Magyarországhoz csatolták. Így eldőlt a kérdés, hogy hová is telepítsék a bukovinai székelységet: a Bácskába. Elbúcsúztak hát halottaiktól a temetőkben, elbúcsúztak ünnepi Szentmise keretében a templomuktól, ahol húsz év után először hangzottak el a magyar himnusz hangjai.

Bácskában három hónap alatt befejeződtek a birtokba helyezési munkálatok. A székelyek bíztak az új otthonukban, ami ezentúl hazájuk is lett. Közös erővel, kalákában művelték földjeiket, templomot, iskolát, óvodát, egészségházat és napközit építettek.

De alig telt el kis idő, 1944 őszén újra menekülniük kellett. Tamási Menyhért így ír erről:

 

 

„Vánszorgó kocsik hosszú sora

Mentünk sehonnan valahova.

Meddig e téboly, e vak futás,

Ad-e a sors e népnek valami mást,

Átlőtt szárnyakkal meddig kísér

Az alvókra-zuhant Madéfalvi éj!”

 

1945 új korszakot jelentett a székelyek életében. Hirdetmény közölte az új úti célt, Bonyhádot. Az andrásfalvi székelyek Aparhantra kerültek 122 családdal, 568 lélekszámmal és 321 gyermekkel.

Érthető, hogy kezdetben – úgy mint a többi településen – Aparhanton is igen nagy ellentétek voltak a betelepített székelyek és a már itt lakó svábok között. Idővel ez az ellentét is gyengült és mára már békében él egymás mellett mind a sváb, mind a székely, mind a felvidéki nép.

 

A felvidékiek 1947-ben kerültek ide szeptemberben. 7 családot telepítettek be Deákiból, közülük 5 katolikus és 2 református családot. Előzőleg még 27 felvidéki családot telepítettek át Aparhant községbe, főképp Nagysallóból , Alsó- és Felsőszeliből. Köztük a legtöbb család református volt. Az újabb generációk már igen kevertek a sok vegyes házasság miatt.

A két falut 1940-ben egyesítették.

Tolna megye két Szent Vendel kápolnája közül az egyik Aparhanton található.

Aparhant híres szülötte Bitter Illés /1868./, aki a Budai Ciszteci Rend Szent Imre Gimnázium alapítója volt. Említést kell tennünk Wosinszky Mórról is, aki a hanti plébánián káplán volt 1879-1881-ig.

 

Felhasznált irodalom:

Gartner Elek apari plébános kéziratos feljegyzései, 1940.

„ Historia Domus ” ( Aparhant )

H. Lohner Nikolett: Két német telepes község, Apar és Hant népesedése az újratelepülés idején. In : A Völgység ezeregyszáz éve. Bonyhád, 1996.

H. Lohner Nikolett: „Szülőfalujuk harangja kísérje őket új hazájukba” –Adatok az aparhanti lakosságcsere történetéhez, 1945-1948. In : Új Dunatáj Szekszárd , 1996 . december

Sebestyén Ádám: A bukovinai székelyek élete és története Madéfalvától napjainkig. Tolna megyei Tanács VB Művelődésügyi Osztálya, Szekszárd 1972.

Sebestyén Ádám: A bukovinai székelység tegnap és ma. Tolna megyei Könyvtár. Szekszárd, 1989.

Sebestyén Ádám: Kakasdi stációk. Kakasd, 1994

Solymár Imre – Szőts Zoltán: Bonyhád és környéke. Bonyhád, 2000.

 

 

 

LÁTNIVALÓK

 

Szent Bertalan templom

A középkorból egyetlen emlék maradt településünkön, a XV. századi építésű katolikus templom, hosszú szentélyrésszel és támpillérekkel. A Boldogságos Szűz tiszteletére szentelt prépostsági templomot belülről is érdemes megtekinteni.

A keletelt poligonális szentélyzáródású, egyhajós templom eredetileg gótikus stílusban épült, melyet 1758-85 között építették át gróf Apponyi Antal György kegyúr, Tolna vármegye főispánja és a hívek költségén, a betelepített németek összefogásának eredményeképpen barokk stílusban. 1840 körül felújították. Anyakönyvek 1726-tól találhatók meg a plébánián.

Az orgonát 1861-ben Komornyik Nándor építette. Harangjait 1923-ban 95 cm átmérőjű, valamint 1941-ben 60 cm átmérőjű Szlezák László öntötte.

(Forrás: K. Németh András és Odor János kutatása)

   

 

 

Szent Mihály templom

A főút melletti domboldalon szabadon álló, hosszú lépcsősoron át megközelíthető, egyhajós templom, a NY-i homlokzata elé kilépő toronnyal, a hajónál keskenyebb, kosáríves záródású szentéllyel, a szentély É-i oldalán felülkontyolt nyeregtetős sekrestye-oratóriummal. Csehsüveg boltozatos belső, a szentélyzáródás felett fél kupola.

 

Az egyhajós templom 1810-ben épült. Kosáríves záródású szentélye a hajónál keskenyebb. Csehsüveges boltozatos belső, szentélyzáródása felett fél kupola. Orgonáját 1883-ban Angster József építette. Nyugati homlokzata elé kilépő tornyának sisakja 1900-as évekből van. A templomot 1962-ben újították fel.

 

 

Szent Vendel kápolna

A Szent Vendel kápolna 1903-ban épült. A falu szélén, a pusztában álló épület rendkívül romos állapotban volt, de pár éve az aparhantiak és az önkormányzat összefogásának köszönhetően ez másfél hónap alatt megváltozott. A kápolna felújítására gyűjtést szervezett az Aparhant Fejlődésére Egyesület. Az összefogás eredményeként gyönyörűen felújították az imaházat – melyben egyszerűség, csönd fogadja a híveket – és így ismét régi fényében várja a látogatókat.

  

 

Aparhant címere:

 


 

A címer leírása:

 

Vörössel, ezüsttel, zölddel, domború vonallal kétszer vágott kerektalpú pajzs, felső vörös mezejében elöl arany szőlőkaró áll, melynek tövéből balról-jobbra arany szőlőtőke tekeredik. A szőlőtőn jobbra két szőlőfürt és két levél, balra egy szőlőfürt és egy levél látható. A pajzs vörös mezejének hátsó részén átkötött arany búzakéve lebeg. A pajzs ezüst mezeje öt, vörös szirmú, zöld levelű, arany porzójú heraldikai rózsával megrakott. A pajzs alsó zöld mezejében középen, arany pálmaág koszorú közt, egy hegyével felfelé élével jobbra forduló arany csoroszlya, mellette egy hegyével felfelé élével balra forduló arany ekevas lebeg.

A címerpajzs fölött lebegő ezüst szalagra a település neve: APARHANT van írva fekete betűkkel.

 

A címer szimbolikája:

A pajzs felső részére az egykor önálló Hant falu pecsétjéből egy termő szőlőtőke és a mezőgazdaság ősi szimbóluma egy búzakéve került. A pajzs alsó részén a hajdani Apar falu pecsétjének ábráit láthatjuk. Az ezüst mezőt díszítő heraldikai rózsák a két falu közötti új rész – a mai Rózsadomb – szimbólumai.